„Miért kell megismernem önmagamat? Hisz nyilván ismerem már, köszönöm szépen, évtizedek óta élek a saját bőrömben. Kit ismernék a legjobban, ha nem saját magamat?!”- ezek az első, természetes reakciói az embernek, mikor arról hall, hogy a boldog élet kulcsa önmagunk megismerésében gyökerezik. Éppen ezért érdemes jobban megvizsgálni, mit is jelent az önismeret.
Ki vagyok én?
Először akkor kezdtem el gyanakodni, hogy nem teljesen tudom, ki is vagyok én igazából, amikor egy adott szituációban olyan reakciót produkáltam, amit a tudatos agyam nem tudott felfogni. Én ezt nem mondhattam, tehettem. Mégis kimondtam, mégis megtettem. Utána pedig fogtam a fejemet, rosszabb esetben vertem a falba. Ahogy telnek az évek, és jönnek az igazán fontos, sorsfordító helyzetek az életünkben, egyre többször szembesülünk olyat szituációkkal, amikor teljesen más lesz a végeredmény, mint amit szeretnénk. Jobb esetben ledöbbenünk magunkon, hogy miért viselkedtünk úgy, ahogy, rosszabb esetben az egész világot hibáztatjuk azért, mert egy helyzet balul sült el. A közös az, hogy biztosan pocsékul érezzük magunkat a végén, és nem értjük, miért siklott valami ennyire félre. Ez lehet egy egyszerű beszélgetés a párunkkal, ami ajtócsapkodós veszekedésbe, ne adj Isten szakításba torkollik, vagy egy állás interjú, amire heteket készülünk, ám végül katasztrófa, amit előadunk. Van, hogy erősen hangoztatjuk, nincs szükségünk nekünk párkapcsolatra, boldogan elvagyunk egyedül, mégis ha elkezdünk randizni valakivel, állandóan a telefonunkat nézzük, mikor ír már. Vagy éppenséggel egy elnéző, toleráns embernek tartjuk magunkat, de emelt hangon veszekedünk a barátunkkal, amiért az késett tíz percet a találkozónkról. Ismerős ezek közül bármelyik is?
Amikor azt mondom, a megoldások kulcsa abban rejlik, hogy megismerjük önmagunkat, akkor a tudatalattink szövevényes világáról beszélek. A tudatos és a tudatalatti részem együtt teszi ki azt, aki Én vagyok.
A tudatos énünket nyilván ismerjük, ezek a vágyaink, a terveink, a racionális énünk. Mindig tudja, mit kellene vagy nem kellene tenni, merre kellene haladni, mit kellene elkerülni. Tudja, mire vágyunk. Tervez. Ideákban gondolkodik.
Mellette pedig ott van a tudatalattink, melyről – mit szépítsük - leginkább fogalmunk sincs. A tudatalattink olyan, mint egy beprogramozott számítógép. Magzati és gyermekkorban folyamatosan figyeltük a környezetünket, fogadtuk az ingereket, érzéseket, s ezeket feldolgozva a tudatalattink különféle programokat rögzített magában. Ezeknek rettentő egyszerű feladata és oka van: a biológiai rendszerünk a környezethez alkalmazkodva szeretné a legügyesebben megoldani, hogy túléljen. Lemásolja, amit a szülőktől lát, mint biztonságosnak vélt mintákat, illetve rögzíti a veszélyesnek ítélt helyzetek körülményeit, megjegyezve, hogy ha legközelebb ilyen körülményt tapasztal, akkor jelezze, hogy az veszélyes. Az alapötlet zseniális, hiszen így alakulnak ki azok a reflexek bennünk, hogy körül nézünk az úton, mielőtt átmegyünk rajta, vagy nem fogunk meg semmit, ami forró. A tudatalatti nem gondolkozik. Tanult mintákat ismétel adott helyzetekben. Ez valóban életet menthet.
A probléma a biztonságos és veszélyes helyzetek megítélésével kezdődik. Nem biztos, hogy valóban a biztonságos a biztonságos és a veszélyes a veszélyes. Például szüleinktől azt láttuk, hogy nem kezdtek önálló vállalkozásba, mert biztonságosabbnak ítélték a közepes keresetű alkalmazotti állásukat. Számukra ez egy biztonságos döntés volt. De ha mi, a gyerekeik, előállunk egy remek üzleti tervvel, amihez megvan a tehetségünk és képességünk, akkor ez a program („Ne kezdj önálló vállalkozásba!”) inkább egy gátló program lesz. Egy számunkra már nem létező veszélytől akar megóvni. Másik példa lehet, hogy egy édesanya egyedül nevelte fel a gyerekeit, a férje megcsalta és elváltak. Ilyen szituációban egy lány gyermekben kialakulhat az a program, hogy megbízni egy férfiban veszélyes, hiszen megcsalja és elhagyja őt. Ezek után mégis hogyan alakítson ki egy egészséges boldog párkapcsolatot, ha veszélyesnek ítéli meg a tudatalattija azt a helyzetet, amely valójában nem veszélyt, hanem boldogságot hozhat? És még sorolhatnám a példákat.
A rossz hírem pedig az, hogy a tudatalatti milliós nagyságrenddel erősebb, mint a tudatos én. Tehát teljesen mindegy, hogy Te a tudatos agyaddal tudod, hogy mit kellene tenned. A tudatalattid ezt felülírja. Mert gondolkodás nélkül, azonnal cselekszik a betáplált program szerint. Mire észbe kap a tudatos agyad, addigra a tudatalatti már mindent elintézett a maga protokollja szerint. Aztán csak pislogsz a tudatos éneddel, hogy mi történt.
Ahhoz tehát, hogy megismerd Önmagadat, fel kell térképezned a tudatalattidat. Meg kell ismerned azokat a programokat, amik alapján automatikusan működsz. Ezután kapsz lehetőséget arra, hogy ezeket megszelídítsd és átprogramozd.