Az élet lényege az energia szabad áramlása. Energia minden, amit adunk és kapunk: az érzések, a pénz, a figyelem, a kreativitás, a bőség. Ha ezek az energiák szabadon tudnak áramolni az életünkben, akkor tapasztaljuk meg, hogy az életünk úgymond gördülékenyen halad előre. Ha viszont akadályok kerülnek a természetes áramlásának az útjába, akkor módosítja az útját, visszafordul, esetleg csapdába esik és örvényleni kezd. Legrosszabb esetben pedig rombolhatja az útjába kerülő egyéb dolgokat.
Ez az áramlás ugyanúgy működik a kollektíva és az egyén szintjén is. A nagy kollektívben áramlik például a pénz cégek és szervezetek között, de ugyanúgy egyén és egyén között is. Az egyén, amikor megteremti a pénzt, lényegében csak átalakítja a kreativitásának vagy a szorgalmának az energiáját pénz energiájává. De az is lehet, hogy csak befogadja és tovább adja a pénzt, például amikor a keresetünkből bevásárolunk a hétvégi ebédhez. Az érzésekkel szintén ez történik. Például a kintről beáramló figyelem energiája bennünk átalakul, és vidámság energiája áramlik ki belőlünk. De ugyanúgy át is adhatjuk egy az egyben az érzést, például ha a párunk szeretettel megölel, utána ugyanezt a szeretetet adjuk át a gyermekeinknek a következő ölelésben.
Azok az energiák, melyeket 100%-osan megéltünk majd elengedtünk, akadály nélkül természetesen áramlottak át rajtunk. Minél jobban áramoltatunk egy energiát, annál többet fogunk kapni belőle. Az Univerzum, mint Nagy Egész teljesen logikusan működik: arra fognak áramolni az energiák, amerre a leginkább támogatva vannak. Éppen úgy viselkednek, mint az Áramlástan törvényei szerint a folyadékok.
Persze minden ember más és más „áramlási profillal” rendelkezik, aszerint, hogy milyen feladattal született erre az életre. Van, akinek az a feladata, hogy világhírű hegedűművész legyen, s ezzel a tehetségével juttassa el minél több emberhez a zene szépségét. Ő akár fejen is állhat, akkor sem lesz vezető műszaki fejlesztő az Audinál, mivel nincs akkora tehetsége a fizikához. Nem ezzel az életúttal érkezett. Persze dönthet úgy, hogy mégis csak műszaki pályára megy, például azért, mert a családjában mindenki mérnöknek tanult, és meg akart felelni ennek az elvárásnak. De ez az Univerzum, mint Nagy Egész energetikai rendszer részéről nem lesz támogatva, és azt tapasztalja, hogy sehol sem érzi majd igazán sikeresnek magát a munkájában.
Tehát először is az embernek tisztán kell látnia, hogy milyen „profillal” rendelkezik. Mi az, ami igazán az Ő életútja. Sokaknak a probléma egyszerűen csak abban áll, hogy nem a megfelelő csatornákon áramoltatják az életük energiáit. Akadályok nincsenek, csak kisebb hatékonyságot tudnak elérni a rendszer működésében, fogalmazzunk így.
Az életünk energiaáramlását 95%-ban a tudatalattinkban lévő programok irányítják. Az elsődleges, tehát legerősebb programok a fogantatás és kb hét éves korunk között alakulnak ki. Azok a programok, melyek a legkedvezőbb irányban támogatják az áramlást, azok az építő programok. Azok a programok, melyek akadályozzák a természetes áramlást, azok a romboló programok. A probléma ott kezdődik, amikor ennek a szabad energiaáramlásnak valamilyen konkrét akadály kerül az útjába egy ilyen romboló program képében.
Egészen addig nincs semmi probléma egy adott programmal, amíg az nem jelent akadályt a természetes energiaáramlásnak. Számtalan hasznos programot tanulhatunk el a szüleinktől. Megtanulhatjuk, hogy tiszta, rendes otthont tartsunk magunk körül; hogy a rendszeresen félretett pénz teszi lehetővé, hogy később saját lakást vehessünk magunknak; hogy az udvariasság a társas érintkezés alapvető eleme, mely segít kapcsolatot létesíteni. Vannak azonban azok a programok, melyek akadályozhatják a rendszerben az olyan energiák szabad áramlását, mint a pénz, a bőség, a figyelem stb. Ha azt a mintát látjuk és másoljuk le a szüleinktől, hogy „pénzt csak nagyon kemény munkával lehet szerezni, és akkor sem sokat”, akkor a pénz, mit energia, csak nagyon nehézkesen fog áramolni az életünkben. Ha pedig azt látjuk és másoljuk le, hogy a „pénz maga az ördög, csak gonosz embereknek van pénzük”, akkor egyáltalán nem tud majd áramolni az életünkben a pénz, hiszen teljesen elzárkózunk előle a „gonoszsága” miatt.
Hogyan jön létre egy romboló program?
Lemásoljuk mások programjait.
Újra és újra megfigyeljük, hogy szüleink, illetve a körülöttünk élők, mit hogyan csinálnak. Kezdve a nagyon egyszerű étkezéstől egészen odáig, hogy hogyan viszonyulnak a pénzhez, vagy hogyan működtetik a párkapcsolatukat. Az életünket segítő alapprogramok mellé becsúsznak olyan programok is, amik vagy nem a mi profilunkhoz illenek (ami a szüleinknek bevált, nem biztos, hogy nekünk is), vagy kifejezetten gátló hiedelemrendszerek.
Játszmákhoz alkalmazkodunk.
Játszmákba pozícionáljuk magunkat (elsősorban a szüleinkkel szemben), hogy ilyen módon megszerezzük a számunkra fontos dolgokat: elismerés, figyelem, biztonság, kényelem. Ezek a játszmák programokként fixálódnak bennünk, s később mások irányában is működtetjük őket. A gond akkor van, ha ezek a játszmák természetidegen helyzetekbe raknak minket, például felcserélődik a szülő-gyerek viszony, a gyerek kezd el szülőként viselkedni, vagy áldozatszerepbe tesszük magunkat az egyenrangúság helyett egy párkapcsolatban.
Elfojtjuk az áramlást.
Azok az érzelmek, melyeket 100%-osan megéltünk, átáramlottak rajtunk. Vannak viszont azok a tapasztalások, melyeket nem akartunk megélni, mivel fájdalmasak, megtagadottak vagy tiltottak voltak. Ezek az érzések úgymond beragadtak a rendszerünkbe, a hozzájuk kapcsolódó tagadás vagy tiltás nem tette lehetővé az energiák szabad áramlását. Megszületett bennünk az érzés, de nem engedtük ki a természetes áramlásán keresztül, elzártuk a kivezető útját. Ez a bent ragadt, belül örvénylő energia szintén létrehoz bennünk egy programot. Minden olyan helyzetben, ami valamilyen módon hasonlít az eredeti helyzetre, (melyben az az érzés megszületett, de nem áramlott ki,) újra be fog aktiválódni az eredeti érzés. Újra és újra átvisz minket azon a folyamaton, hogy megpróbáljon kiáramolni, egészen addig, amíg képesek vagy hajlandóak nem leszünk kivezetni magunkból azt az érzést, energiát. Ilyen programok eredménye lehet például egy adott helyzethez képest eltúlzott vagy valótlan érzelmi válaszreakció: a régi, meg nem élt tapasztaláshoz tartozó érzés nyilvánul meg, nem pedig a helyzethez egyébként reálisan illő.
A speciális légzés során hozzáférünk ezekhez a tudatalatti programokhoz azáltal, hogy a test fizikai érzetek formájában jelzi, hol található elakadás. Ezek a fizikai érzetek vezetnek minket egy-egy egyéni terápián, ha megfelelő irányban haladunk, erősödnek és kommunikálnak velünk. Az oldás sikerességéről pedig azonnali visszacsatolást kapunk, amikor ez a korábban igen erősen tapasztalt fizikai érzet megszűnik. Nem csak magát a beragadt energiát, érzést áramoltatjuk ki a rendszerből, de megkeressük az okot, a döntést, a programot, ami a szabad áramlásba elakadást helyezett.